Híres társasjáték-szerzők – 2. rész: Uwe Rosenberg

30 évnyi társasjáték-tervezésbe sok minden beleférhet, de önmagába a mennyiség még kevés. Vajon mi kell ahhoz, hogy az ember olyan játékokat készítsen, amelyek a napjainkban zajló játékdömping közepette is évtizedek óta – sőt, akár harminc éve – a legjobbak között van?

Uwe Rosenberg neve nem csak azoknak a társasjátékosoknak a körében ismert, akik elsődleges hobbiként űzik a társasjátékozást. Az ötvenes évei közepén járó német játékszerzőt már iskolás korában is foglalkoztatta a játékfejlesztés. De nem csak a készítést, magát a játékot is élvezte: rendszeresen vett részt németországi társasjáték-versenyeken a 80-as években, ráadásul egész ügyesen, ugyanis csapatával az országos bajnokságokon 4., 5. és 6. helyen is végeztek.

Repülőrajt a társasjáték-kiadó pályán

A felsőoktatásban statisztikát tanult, diplomamunkáját a valószínűség eloszlásáról írta – a memória kártyajátékban! Ez így elsőre talán komikusnak hangzik, de ezzel a témával nem ő az egyetlen, aki „tudományos” szinten foglalkozott.

A társasjátékok iránti szerelem nem csak itt mutatkozott meg. Már ekkor, hallgatóként adta ki a Bohnanza-t, a babszüretelős-eladogatós-rátukmálós kártyajátékot, amely egyszerű szabályokon alapszik, mégis csavaros gondolkodást igényel. Ezzel a játékkal szerezte meg társasjáték-szerzői hírnevét – ráadásul rögtön nemzetközileg, ugyanis a játéknak Hollandiában, sőt, az USA-ban is nagy sikere volt 1997-ben. Kép forrása: boardgamegeek.com

A Bohnanza után következett a Mamma mia és a Sole mio, amelyek hasonló kisdobozosok kártyajátékok innovatív mechanizmusokkal, de a Bohnanza sikerét meglovagolva ezeket már főállású játékfejlesztőként készítette. 2000-ben más szerzőkkel közösen még társasjáték-kiadót is alapít: a Lookout Games-et, ami első körben a Bohnanza-hoz készült kiegészítőket jelentette meg, de ebben a munkában Hanno Girke is részt vett (akinek a nevéhez leginkább a a Magic: the Gathering német fordítása köthető). Ugyanakkor a nagyobb méretű-súlyú játékait még a nagyobb kiadókon (Amigo, Kosmos, Pegasus) keresztül adta ki.

Előszeretettel fejlesztett olyan játékokat, amelyeknek a történelmi hátteréhez alaposabb kutatást kellett végezzen, és amelyek közül jó pár a klasszikus női és férfi szerepvállalásokkal foglalkozott. 2005 óta jelennek meg összetettebb játékai. Az ún. aratójátékainak trilógiája 2007-ben (Agricola), 2008-ban (Le Havre) és 2009-ben (Loyang kapui előtt) jelent meg.

Az Agricola nagy sikerét az mutatta, hogy az akkor legkedveltebb stratégiai játékot, a Puerto Rico-t váltotta le a társasjáték-ranglista tetején. Nem véletlen: a játék magas komplexitása visszaadja „nehéz” tematikáját – miszerint hogy él meg egy 17. századi család egy induló gazdasággal. Mit vetnek, mit esznek meg és mit raknak el később, vetésre, mikor költenek új állatokra, elletnek és mivel etetik őket, mikor bővítik a házat az új munkáskezek számára… Nehéz a megélhetés – hát még a sok akciólehetőség és irány közül választani!

Kép forrása: boardgamebandit.ca

De nem szállt a szerző fejébe a dicsőség: 2011-ben készítette el az Ora et Labora című, újfent a gémer nehézségi szintű stratégiai játékot.
A rá következő évben folytatta a „nehézsúlyú” játékokat: megjelent a Caverna: the Cave farmers és a Fields of Arle, amely önéletrajzi alapokon nyugszik, ugyanis ebben a kelet-fríz városkában született az édesapja, és itt kötöttek házasságot a szülei. A játék (ahogy Arle korábbi élete is) a lentermesztés és -feldolgozás körül forog.

Örökzöld klasszikusok születése

2014-et írunk, és ekkor már dolgozott azon a játékon, amely még az Agricola sikereit is felülmúlta.
A fáma szerint a játék olyan lassan készült, hogy a játék egy részét, egyik motorját kiemelve „megkínálta” a türelmetlen kiadót egy könnyed családi játékkal – ami aztán óriási klasszikussá vált. A Patchwork kétfős játék, amelyben a két vetélytárs egymással és az idővel fut versenyt, hogy folton-folt takaróját kevesebb lukkal és minél több gombot „termelve” fejezze be.

Kép forrása: boardgamebandit.ca

Az Agricola-hoz hasonlóan ez is a társasjátékos ranglisták tetején csücsül azóta is, persze a családi kategóriában, illetve az absztrakt játékok között majdnem dobogós is. Népszerűségének köszönhetően nem csak szerelmesek számára tematizált, de különböző nemzetek klasszikus mintáival készült verziója is jelent már meg.

2016-ban jelent meg végül az A Feast for Odin, amely újfent a Feuerland kiadónál jelent meg, és népszerűsége még magasabb, mint az Agricola-é. A tömött dobozban már műanyag rendezők is vannak, hogy a játék „tetriszes” részéhez való nagy halom kicsi alkatrész ki-be pakolását, előkészítését megkönnyítse. Kell is a rendező: a játékosok energiáit inkább a 61 választható akcióból felépített termelőlánc foglalja le.

Kép forrása: boardgamebandit.ca

(Egyébként nem a Patchwork volt az egyetlen, amelyet Uwe még a megjelenés előtt kiemelt az A Feast for Odin-ból, de a Hengist messze nem szerepelt olyan sikeresen.)

Tetrisz és termelés – további termékeny évek

Nem csak a Lookout és a Feuerland játszott fontos szerepet az életében: támogatta és segítette az Edition Spielwiese születését is, persze nem teljesen önzetlenül. Itt jelent meg ugyanis a Patchwork ötletét használó Cottage Garden, majd az Indian Summer is.

Évről-évre jelenik meg játéka, és egyre több a könnyed és az összetettebb családi játékok között: a Nusfjord, a Reykholt (amely az aratástrilógiába tartozó Loyang felújítása), az újra tetrisz-elemekkel dolgozó New York Zoo.
És bár már a Bohnanza is szerepelt a német Év Játéka (Spiel des Jahres) ajánlólistáján, a 2019-es Nova Luna volt az első játéka, amely dobogóra került, azaz nevezést is kapott ezen, a világ számára legfontosabb társasjátékdíján. A Nova Luna másik érdekessége, hogy kedvenc tematikus-történelmi irányultságához képest teljesen absztrakt, akárcsak a pár évvel későbbi Framework is.

Kép forrása: westfalen-blatt.de

Mindkét játékban az vetélytársak célja, hogy a különböző színekhez köthető lapkák lerakásával minél több korábban lerakott lapka feltételét teljesítsék. Könnyed döntések és izgalmas versenyfutást élhetnek meg mindkettőben azok is, akik most ismerkednek a társasjátékok világával, és azok is, akik akár egy hétköznap este is szívesen ülnek le a családtagjaikkal egy laza partira.

Fent a csúcson – túl a csúcson?

A mostani évtizedben is sorra születtek az új ötletei, a gémer játékoktól (Hallertau, Planta Nubo, Black Forest) a könnyed családi játékokig (Armonia). Utóbbi a tetriszezésnek és a kockapókernek egy gyors és látványos ötvözete. Történetileg hangsorokat kell összerakni (azaz a kockákkal kidobni), hogy azok segítségével megfordíthassuk a templomlapkákat (vagy céllapkákat), hogy később a megfelelő „formákat kidobva” teljesíthessük is azokat. A játék annak a Sagani-nak a világában játszódik, amely maga tulajdonképpen a felújított Nova Luna.

Az Armonia megjelenésének évében kiemelkedő elismerésben volt Uwe Rosenberg-nek része: az Origins Award-on (amely az egyik legfontosabb amerikai játékdíj), bekerült a dicsőség csarnokába (Hall of Fame), ahova játékfejlesztők kiemelkedő minőségű termékeikkel, ill. játékos területen, témában megjelent publikációikkal kerülhetnek be, amelyekkel a játékfejlesztésre kiemelkedő hatással voltak.
A listán elsősorban és többségében amerikai személyek szerepelnek, így ezzel az elismeréssel Uwe olyan illusztris európai körbe került, amelybe Klaus Teuber, Reiner Knizia, Alan R. Moon, Wolfgang Kramer és Vlaada Chvátil tartoznak (crème de la crème 😉).

2023 óta hangsúlyosabban foglalkozik a társasjátékok oktatásban elfoglalt helyével, még egy újságot is indított a témában, Schule und Spiel, azaz Iskola és játék címmel. Ugyanezen a címen kezdeményezte azt a szakmai tevékenységet is, amelyet hálózatként építenek fel, és ami a társasjátékokat* oktató eszközként javasolja óvodákban, napközis intézményekben, iskolai oktatásban és szakiskolák számára, hogy egyszerre fejlesszenek vele szociális, nyelvi és szakmai kompetenciákat.

Egy biztos: bárki tanulhat belőle, ha kipróbálja Uwe Rosenberg játékait, mert szokatlan mechanizmusok, furfangok rejtőznek bennük ;-)

*Érdekes kitekintés, hogy ezeket Brett- und Gesellschaftsspiele néven emlegetik, pedig a szakma többnyire a Brettspiele-t használja, a másikkal szemben – amelyet a magyar nyelvben szinte kizárólagos jelleggel használunk.

Borítókép forrrása: Wikipedia